Plasztika történelem
 

Plasztika történelem

Először is nagyon érdekes tény, hogy az emberek  mindig is igyekeztek a testüket megváltoztatni, szebbé formálni, ez nem manapság lett trendi. Gondolj csak az indiánok tetoválásaira, afrikai törzsek piercingjeire vagy a Padaung törzs karikákkal történő nyakhosszabbításra, illetve a Japán kultúrában a lábfej zsugorítására. 

 

testmódosítások.jpg

 

A bárki számára elérhető plasztikai beavatkozások egyáltalán nem korunk vívmányai, olyannyira nem, hogy az ember más ősidők óta hiúnak mondható és arra törekszik, hogy ilyen-olyan módszer által megszépüljön. De honnan indult a történet pontosan? 

Az ókorig nyúlik vissza a plasztika története. 

 

Aulus Cornelius Celsus.jpg

 

A plasztika neve a görög plastikos szóból ered, ami megformálást jelent. Egyes történelmi források alapján már az i.e. 800-ban végezhettek szépészeti rekonstrukciót Indiában bőrgrafttal. (Bőrgraft = a sérült bőr eltávolítása és az egészséges bőr átültetése). Az idők során kiderült, hogy a keleti kultúra nyitottabb a témára, ugyanis az ókorig a mai európai országokban kevésbé volt elterjedt ez a művelet. Egy ókori orvos, Aulus Cornelius Celsus volt az első orvos, aki taglalta La Mediciana nevű kötetében az ajak-és orr sebészeti átalakításainak alapjait. A tudományos ismereteken túl szellemi megvilágosodással is összefonódott ez a tudományág, ezért egy ideig stagnált; tegyük hozzá azt is, hogy ekkoriban közel sem voltak adottak a steril higiéniai feltételek a műtétekhez. A reneszánsz időszakában nem csak a kultúra és az öltözködés, de a plasztika is virágkorát élte, többféle fejlesztést is végeztek ekkor hozzáértő orvosok. Egy úgynevezett Serafeddin Sabuncuoglu már részletesen taglalta a száj-, szem- és mellkissebbítő műtéteket. A szakma istenének tekintett olasz sebész, Serafeddin Sabuncuoglu 1597-ben jelentette meg idevágó művét, a De curtorum chirugiaut.

 

 Az indiaiak tényleg komolyan vették a kísérletezést

 

1794-ben egy indiai építőmunkás orrát levágatta az akkori szultán, Tiu; nem csináltak belőle gondot, brit sebészek jelenlétében a munkatársai rekonstruálták a megcsonkított szervet. A műtétnek akkora sikere lett, hogy az orvosok Európáig vitték magukkal a frissen megszerzett tudást. Idővel a plasztikai műtétek kezdték betölteni azt a pozíciót, amely kapcsán manapság mindennap találkozunk velük: az ideális küllemre való törekvést. Nem telt bele sok időbe, hogy a mellnagyobbítás és az orrplasztika is a színre léptek, de a John Hopkins Intézet orvosának, Dr. William Stewart Halstednek a képzése is elindult, majd 1904-ben a Sebészi képzés kötete is megjelent – így a modern sebészet alapjai gyorsan elterjedtek.

 

KÉP: Wikipedia. Harold Gillies

 

 

A plasztikai műtétek a 20. században kerültek középpontba, amikor a világháborúkban megsérült katonákon végeztek beavatkozásokat. Tulajdonképpen ez egy komoly ingyen reklám volt az iparágnak és egyre fejlettebbé váltak a technikák is – például megjelent a színen az altatás. 1917-ben Sir Harold Gillies volt az első, aki bőrátültetést végzett egy tengerész, Walter Yeo arcán. Gillies és munkatársai sok ma is használatos technikát fejlesztettek ki akkoriban, összesen 11.000 operációt végeztek el.

  

 

Fél évszázaddal ezelőtt lett csak elfogadott

 

Az első mellnagyobbítási kísérlet 1890-re vezethető vissza, eleinte paraffint fecskendeztek a nők mellébe; annak ellenére, hogy a kannibál eljárás fertőzésveszéllyel járt, tizenévekig ezt a módszert alkalmazták. Az 1920-as években a paraffint felváltotta a sebészi úton eltávolított zsír, amely a testben felszívódva torz mellformát hagyott. A II. világháborúban kezdődött a szilikon fénykora, a japán prostituáltak mind ily módon akartak tetszeni az amerikai katonáknak.

 

A plasztikai sebészet az 1950-es évekre teljesen beivódott a köztudatba és az egészségügybe, már nemcsak rekonstrukciókat tudtak csinálni, a deformitásokat is kezeltek az orvosok. Az 1960-as években annyira kibontakozott az ágazat, hogy a plasztikai sebészek szakmán belül elismertek lettek, némelyikük Nobel-díjat is nyert. Az 1990-es években (főként nyugatabbra) a szépség nem csak ideálnak, de fegyvernek is számított, éppen ezért sokak számára a luxus beavatkozások mára a tökéletességre való törekvést jelentik. Hiába támadják némelyek – sokszor alaptalanul – a plasztikai műtéteket, hiszen amíg az emberek szépek és fiatalok akarnak maradni, mindig lesz, aki a kés alá akar feküdni – ez a törekvés pedig nem valószínű, hogy egyhamar elmúlna a köztudatban.

 

mellméret

 

 

 

Az én véleményem az, hogy tekints úgy a testedre, mint formálható anyagra! Életmódváltással, helyes táplálkozással, rendszeres sporttal elképesztő változásokat lehet elérni! Néha viszont mindez sajnos nem elegendő. A test szépséghibáira olykor csak a plasztikai sebészet kínálhat megoldást. Amikor a testünket egy megbízható szakember segítségével alakítjuk szebbé és kívánatosabbá, ezt követően nagyobb kedvvel és lelkesedéssel dolgozunk az önbizalmunk növelésén.

 

 

 

Mert a probléma gyökere az önbizalomhiány. Hiszen szégyent érzünk a “selejtes” külsőnk miatt. 25 éves koromig a kisméretű melleim miatt borzasztóan gátlásos voltam. Tudom mit él át az a nő, aki nem képes elfogadni a testét olyannak amilyen. A mellplasztika óta érzem úgy, hogy csinos NŐ vagyok. Az orvostudomány mindezt biztonságosan lehetővé teszi, akkor miért ne érezzük magunkat jól és javítsuk ki a hibákat? Miért ne törekedhetnénk a tökéletességre? Megérdemeljük, nem? DE IGEN!

 

tudastar.pngTUDÁSTÁR

Tájékozódj, mielőtt döntesz! nyil-feher.png

segithetek.pngSEGÍTHETEK?

Vedd fel velem a kapcsolatot! nyil-feher.png

 

 

Top ;